A kocsmakönyvtár időközben új, egyértelműen családbarátabb vendéglátó intézménybe költözött: ma a Nagyszénás Menedékházban látogathatja az italozással egybekötött művelődésre vágyó közönség.
Az alábbi cikket a nol.hu közölte 2010. június 10-én.
A nagykovácsi Gyopár sörözőben működő Önképzőköri Önsegélyező Kölcsönkönyvtárat 2007 májusában, piros pünkösd napján alapították abból a rokonszenves, bár kevesek által ismert tételből kiindulva, hogy könyvet kidobni direkte bűn, főleg, mert aki ilyet tesz, az előbb utóbb a gyufát is előveszi, valamint abból a tényből, hogy a kistérségben rengeteg könyvet hajigálnak bele a népek a konténerekbe, és ez még a jobbik eset. Szabó László kocsmáros és Maurer Péter vállalkozó – korábban gyakorló könyvtáros, most könyvtárak költöztetésével foglalkozó magánzó – tehát felszólította a lokál törzsvendégeit, hogy semmit se dobjanak ki, ha mégoly nagyon megunták is, hanem ezzel szemben hozzák be a Gyopárba, és ezt az üzenetet adják tovább, szamár a végállomás.
A felhívás célba ért, elkezdtek jönni a könyvek, nem kis részt persze az alapítók házi kollekciójából. Maurer egy országos könyvtár költöztetésekor szert tett egy sokat próbált, de jó kondícióban lévő polcozatra, indulhatott a rendezés. A kocsma hátsó traktusában, egynémely Che Guevara-relikviák, Lenin-fejek, szódásüvegek és vékony, színes, szigetelt drótokkal melegburkolt demizsonok alatt kialakult egy könyvtársarok, ahol ma hozzávetőleg 1500 kötetet talál a betérő. És ez csak a jéghegy csúcsa: a padláson háromszor ennyi könyv várja, hogy a céltudatos, bár nem kifejezetten tervszerű rotáció következtében a publikum kezeügyébe kerüljön.
A bibliotéka gyűjtőköre igen tág. Mindent befogad, amit behoznak, Lenintől Wass Albertig, Andersen-Nexötől Robin Cookig, a gyerekirodalomtól dr. Krébecz László máig felülmúlhatatan Gomba Atlaszán át Venesz József és Turós Emil Egységes Vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia című, ugyancsak meghatározó segédanyagáig, nem beszé lve, azaz dehogynem, A dialektikus és történelmi materializmus kérdéseiJ .V. Sztálin nyelvtudományi munkájában című kiadványról (Szikra, 1952), Plutarkhoszról és persze a különféle lexikonokról, amelyek különösen fontosak és becsesek, hiszen a kocsma egyfelől a nagy és heves polémiák fóruma, ahol gyakran csak lexikonokkal lehet igazságot tenni. Tesznek is.
Beiratkozási, kölcsönzési díj nincs, és a szabályzat sem túl bonyolult. Mindössze hat rövid pontból áll (idézet következik). 1. A korcsmában addig olvashatsz, míg az alcoholos befolyásoltság nem lesz úrrá rajtad. 2. Kölcsön pediglen úgy vihetsz, ha hozál egy cserét. 3. Kötelmed a hozott és viendő példányokat bémutatni a méltóságos korcsmáros uraknak. 4. Alcoholicával ne illesd a könyvet, óvjad a köz vagyonát, így ne is tulajdonold el. 5. Ne feledd, az alcohol nem ellensége a betűnek! 6. Könyvadományokat a kocsmai önképzéshez továbbra is elfogadunk.
Ennyi, de pont elég is, a Gyopár köré szerveződött közösség vette a lapot, nem lop, nem rongál. Viszont él az opcióval: hetente átlagosan ötven kötet forog, ami a hatezres faluban nem is olyan rossz, pláne, hogy ez itt elsősorban egy kocsma, amelyről azért fontos tudni – nyomatékosított Szabó főkönyvtáros –, hogy mindenekelőtt nem az alapos berúgások színhelye, csak másodsorban. Ezért is van helye benne egy kis könyvgyűjteménynek.
Maurer segédkönyvtáros-raktáros viszont azt nyomatékosította, hogy a söröző hátsó traktusát senki egy pillanatra se vegye véresen komolyan, ez itt nem több, igaz, nem is kevesebb, mint másfél ezer kötet. Nem kultúrmisszió, hanem egy játékos kísérlet, amely jó fogadtatásra talált és talán még haszna is van. Olyan emberek is le-leemelnek egy-egy könyvet a polcról, akiknek ez a mozdulat addig egyáltalán nem volt benne a karjában – ez máris egy kis siker. A társalapítók valójában nem értik, miért nem hallottak hasonló községi kezdeményezésről. A megunt könyveket mindenhol kidobják (ha ugyan el nem égetik), kocsma szinte minden faluban van, és minden kocsmában van annyi szabad tér, ahol minimum pár tucat könyv biztosan elfér. Engedély, pecsét, adminisztráció, segéderő nem kell, az egész egy fillérbe se kerül. Szabó és Maurer egyébként már a bővítésen gondolkodik, van még egy fal, ahová be tudnának tenni egy kisebb szabadpolcot. Csak valahonnan keríteni kéne egy szabad polcot.
Már csak a helyi olvasási szokások kérdése maradt nyitva. – Mi fogy a leginkább? – böktem orrommal a könyvek felé. – Az Arany Ászok – bökött orrával a söntés felé a nagykovácsi kocsmakönyvtáros.
